Előadásunk absztraktja:

​

Az idegrendszer érése a mozgás fejlődésével szoros egységben valósul meg. Az idegrendszer fejlődése újabb és újabb mozgásformák megjelenését teszi lehetővé, ezeknek a mozgásoknak a gyakorlása pedig visszahat az idegrendszerre, elősegíti fejlődését, érési folyamatait. Nem véletlen, hogy 3 éves korig a gyermekkori intelligencia legbiztosabb mérőeszköze a gyermek mozgásfejlődése. 

​

Korunkban rendkívül gyorsan fejlődik a technika, s a felnövekvő generációknak ezzel lépést kell tartaniuk, ám nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy az emberi idegrendszer fejlődése nem tartja a lépést a digitalizáció fejlődésével, az evolúció lassabban dolgozik. A mai gyermekeket sokkal több inger éri, viszont sokkal kevesebbet mozognak. Táncórákon azokkal a mozgásformákkal foglalkozunk (beleértve a szabad mozgást is), amik a mozgásfejlődést, illetve ezzel párhuzamosan az idegrendszert is kiemelten formálják.

 

Már csak az a kérdés, hogyan tegyük érdekessé, hogyan keltsük fel egy óvodás gyermek érdeklődését a tánc iránt. Hogyan legyen ez az élmény több az okos eszközöknél, a 3d-s mozi elképesztő látvány világánál stb. És itt jön be a képbe a drámapedagógia, a mese és a játék. Ezek pedig az érdeklődés, aktívabb figyelem mellett még rengeteg pozitív hatást vonnak be a foglalkozásokba.

 

A táncmozdulatok, még a képességfejlesztő gimnasztika elemei is egy mese egy-egy momentumát jelenítik meg. A történet és a beépített drámajátékok az év során folyamatosan változnak, mindig igazodnak az adott csoport szükségleteihez. A testük megismerésében, a ritmusérzék fejlesztésében, a térérzékelésben, érzelmeik, gondolataik kifejezésében nagy segítséget nyújtanak az improvizációs játékok.

Na de, hogy néz ki egy ilyen óra, hogyan lehet ezt megvalósítani?

 

Előadásunkban ezekről a témákról szeretnék részletesebben beszámolni, jobban bemutatni, hogyan is lehet ezt a gyakorlatban megvalósítani saját tapasztalataink alapján.